Magyar Költészet Napja

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik.

Magam is nagyon szeretem a verseket. Általános- és középiskolás koromban talán nem is volt olyan ünnepély, ahol nem szerepeltem az ünnepi műsorokban, mint versmondó, de szívesen vettem részt versmondó versenyeken is.

Drámapedagógiai tanulmányaim során Gabnai Katalintól csoportunk azt a feladatot kapta, hogy mindenki írja le (kézzel! – ez kikötés volt) a számára legkedvesebb 100 verset. Először méltatlankodtam, de aztán annál nagyobb élvezettel válogattam az általam ismert versek között. Ma már tudom, hogy a tanárnő nem véletlenül ragaszkodott ahhoz, hogy saját kezünkkel írjuk le a verseket. Még ma is néha előveszem és élvezettel olvasom őket.

Ezen a napon sok jól ismert magyar költő verse elhangzik a médiában, sokan kérik meg ismerőseiket, barátaikat a közösségi oldalakon arra, hogy írják le kedvenc verseiket.

Az, hogy Balassi Bálint a magyarországi reneszánsz nagy költője az esztergomi vár alatt kapott halálos sebet és itt hunyt el 1594. május 30-án, köztudott.

Azt gondolom, hogy olvasóink közül mindenki jól tudja, hogy Babits Mihály itt, Esztergomban töltötte el életének utolsó nyarait a számára oly kedves „Nyári lak”- ban.

Talán az is sokak számára ismert, hogy Csoóri Sándornak is volt itt egy kis faháza a hegyen, ahová mindig szívesen jött, ahol sok verset írt.

Most azonban arra vállalkozom, hogy röviden bemutassak néhány olyan költőt, akik talán nem tartoznak a magyar költészet kiválóságai közé, de lakóhelyem, kedves városom Esztergom szülöttei, vagy ebben a városban éltek, dolgoztak és alkottak.

Perényi Kálmán (1863-1935)

Államtudományok doktora főszolgabíró, Perényi Henrik prímási uradalmi intéző és Mattyasovszky Mária fia. Esztergomban született 1863. jún. 19-én, hol a középiskoláit is végezte. Budapesten jogot tanult, s 1887-ben az államtudományok doktorává avatták.

Esztergomban kiadott munkái:

 Lyrai költemények (1879–1882.). Esztergom, 1883.

 Felhők és csillagok. Költemények 1883–1887. Esztergom, 1888.

(Forrás: arcanum.hu)

 

Földváry István(1855-1910)

Esztergom, szabad királyi város főügyésze, költő a Petőfi Társaság tagja.

Első verseskötete „Költemények" címmel 1878-ban jelent meg, a második "A boldogság útján - újabb költemények 1878-1890" címmel 1891-ben Budapesten.

"Akkor halt meg, amikor életének egyik legszebb jutalmát élvezhette volna abban a tényben, hogy a Petőfi Társaság tagjai közé sorozza. Minden készen volt már, ámde a büszke homlok sírba hanyatlott s a babér, melynek a költőt kellett volna ékesítenie sírkoszorúvá vált"

Síremléke a belvárosi temetőben található.

(Forrás: Dr. Osvai László: Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002)

 

Bányai Kornél (1897-1934)

Érettségi után 1915-ben behívták katonának, ahol 1916-ban fogságba esett. 5 évig élt hadifogolyként Szibériában, Turkesztánban. Első versei Oroszországban jelentek meg. 1921 júniusában tért haza. Az Esztergom-tábori  polgári  iskolában tanított. 1923-ban jogi doktorátust szerzett. 1927-ben szerkesztette a Forrás című antológiát. 1932-ben Baumgarten -jutalmat kapott.

                         (Forrás: wikipedia) 

 

Az emléktábla az kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház falán található. (Fotó: Villi)

 

 

 

 

Ahogy írásom elején jeleztem, csak rövid és nem teljes bemutatásra vállalkoztam. Biztosan még sok, méltatlanul feledett költőt találhatnánk városunk történetében. pl. Városi István (költő, író, tanár, műfordító), Nyulassy Antal Ignác (költő, bencés gimnáziumi tanár), Czuczor Gergely (költő, nyelvtudós)

A mi feladatunk is, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni városunk, szűkebb környezetünk íróit, költőit, művészeit sem!

Forróné Virág Zsuzsa