Kultúrális Örökség Napja Héregen
Palackposta a küszöb alatt, 100 éve érintetlen parasztház és közel 50 résztvevő Héregen
Reggel 9 órakor lángos és sültkolbászillatra érkeztek az első vendégek a héregi Pásztorházi Piac területére, ahonnan 10 órakor indult a Kultszó Egyesület 100 éves a Béke utca című sétája a Kulturális Örökség Napjai programsorozat keretében.
"Ily furfanggal kieszelt botrányos mérvű adás-vétel aligha történt, az országban!"– olvasta fel Juhász Zoltán András, a program szervezője, egy Héregre látogató telepítési felügyelő sorait. 1921-ben három szó állt a helyiek gondolkdásának központjában: föld, falu és furfang. Juhász Zoltán András elmondta, hogy egyes korabeli források szerint "kapzsik, zsugorik, áskálódók", mások szerint "becsületes, tisztességes elemek", lakták a falut. A történésznek nehéz feladata van, ha a sorok között rá akarna jönni az igazságra. Ezúttal a „házsorok” közé is el kell menni, forrásokat gyűjteni, hogy megérthessük a különös szövegek valódi jelentéseit.
KÉP: JZA_1_piac képaláírás: A Pásztorház udvarán Juhász Zoltán András idézi fel a 100 évvel ezelőtti levelezéseket…
A Kultszó Egyesület 100 éves a Béke utca című sétáján ellátogattunk az egykori helyszínekre, ahol heves viták folytak földről, vallásról, házhelyekről. Olyan kérdésekre kerestünk, és kaptunk választ, hogy kié volt az urasági pince? Hol lakott az intéző? Hol laktak a cselédek és hol voltak az első házhelyek?
A séta a Pásztorházi Piacról indult, ahol a Héregért Egyesület és Rada Zoltán hentesmester látta vendégül az érkezőket. A helyszínről körbenéztünk a héregi határban. A résztvevők kvízfeladatot is kaptak, amelyen egy 1887-es térképrészlet szerepelt. Házhelyrendező mérnökként be kellett rajta jelölniük a későbbi Béke utca helyét, a marhák legelőre hajtásának útvonalát, az egykori községi legelőt, az urasági földeket, az intéző házát, az urasági pincét, azaz a séta állomásait.
KÉP: JZA_2_palackposta, képaláírás: Miskolvics Eta mutatta be a ház tervrajzát, és fel is olvasott néhány sort az utókornak írt levélből…
Az első állomáson Miskovics Eta várt bennünket, akinek dédapja az első Béke utcai lakos, 100 évvel ezelőtt a küszöb alá rejtett egy palackpostát. Ma úgy mondanánk időkapszulát. Miskovics Eta bemutatta az emlékeket: egy tervrajz a készülő házról, egy levél az utókornak, árak felsorolása, korabeli pénzek. Megható volt hallgatni, hogy a háborúból hazatérve egykor milyen reményekkel álltak az új élet előtt.
A református templomkertben – harmadik állomásunkon – a 100 évvel ezelőtti érdekcsoportokat rekonstruáltuk, amelyek a földet meg akarták vásárolni a hercegprímástól. Megtudhattuk, hogy a csoportok vezetői a református gondnok és a katolikus esperesplébános voltak. Ők kerültek egymással szembe, amikor a héregi 271 holdas érsekségi birtokot meg akarták venni.
KÉP: JZA_3_LeventeP
A szervezőknek is meglepetés volt negyedik állomásunk, ugyanis a sétánkhoz csatlakozó, Héregen élő művészházaspár Levente Péter és Döbrentey Ildikó mutatták meg 1860-as évekből származó szemöldökfát a parasztházukba építve. Betekintést nyerhettünk egy egykori református presbiter életébe, akik feltehetően az 1920-as években laktak a házban, udvarában. Itt rövid előadást hallgathattak meg az érdeklődők a tatai fazekasságról és a Héregre érkező fazekasmesterről, portékáiról.
KÉP: JZA_4_fotca
A katolikus templom az 1920-as évek események központja volt. Ötödik állomásunk ide vezetett. Megnéztük a templomot, a plébániát és az egykori iskola épületét. Innen felsétáltunk a katolikus gazdák által megvásárolt egykori hercegprímási birtokra, amely már a 30-as években beépült és a falu részévé vált. Az egykori birtok sarkában cselédlak és intézői ház áll, illetve az uraság pincéje a mai napig megmaradt. Különleges szerencse, hogy a házakat a mai napig tulajdonosaik igyekeznek az eredeti állapotoknak megfelelően megőrizni.
KÉP: JZA_6_MJ, képaláírás: Mitnyik József mesél a ház történetéről, a befalazott Mária-szoborról és a héregi történelemről
Kirándulásunk végállomása Mitnyik József magángyűjteménye, aki egy több mint 200 éves parasztházat őriz meg eredeti állapotában az utókornak. Nem egy egyszerű hagyományos tájházról van szó, hiszen nem hiányzik belőle az élet. Az udvaron kapirgáló tyúkok, a házban pogácsa illata. Mintha a 100 évvel ezelőtti lakók éppen csak elmentek volna szüretelni, mi pedig bepillanthatunk a házukba. Az udvar hátsó részén Vidats-féle ekék, és egyéb szerszámok is mind száz évesek, de használatra készen sorakoznak.
KÉP: JZA_5_MJ, képaláírás: az érdeklődők még az utolsó állomáson is törik a fejüket a kvízen…
Nem csak időutazás volt a séta, hiszen helyiek figyelmessége, vendégszeretete és kedvessége által a valódi több évszázados hagyományokkal rendelkező és azokat őrző, azokból szervesen építkező közösség múltjába és jelenébe pillanthattunk be. Nem sok ilyen van már Magyarországon. Vigyázzunk rá és igyekezzünk megismerni azt a magyar falut, azt a birtokrendszert és azokat az uradalmi kereteket, ami több évszázadon át meghatározta egy-egy falu képét, gondolkodásmódját, fejlődését.
Révész András
