Arany János nyomában

Megjött az ősz. Lassan a végéhez közeledik az Arany-év, ritkulnak a bicentenáriumról megemlékező rendezvények, alkalmak, híradások. A tatai Helytörténeti Egyesület Nagykőrösre látogatott el, hogy lerója tiszteletét. Nagykőrös nagy költőnk életének egyik fontos állomáshelye, s a város sok emléket őriz ebből az időből, amelyet most megmutat a látogatóknak az emlékév kapcsán.  

Arany János köztudottan hallgatag ember volt, aki legjelentősebb gondolatait elsősorban a papírral osztotta meg – így pedig a magyar irodalom legszebb alkotásait hozta létre. A szabadságharc bukása után anyagilag, egzisztenciálisan összeomlott, elvesztette állását. Egy ideig Geszten, a Tisza családnál volt házitanító.

1851-ben Nagykőrösre került a református főgimnáziumba. Aranyt a kőrösi református egyháztanács hívta gimnáziumi professzornak. Mentovich Ferenc első felkérő levelére Arany még nemet mondott, de a kedvező feltételek hatására mégis elhatározta, hogy családjával a kisvárosba költözik. Magyart és latint tanított. Itt töltötte az ’50-es éveket. Pályájának ezeket az éveit nevezzük nagykőrösi korszaknak. Itt születtek azok a halhatatlan versei, amelyet az irodalomtörténet  Nagykőrösi balladák gyűjtőnév alatt tárgyal.

A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, mintaként a skót és székely népballadát tekintette.  A balladák a legjobban szerkesztett költeményei.  A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük: nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani.  Történelmi balladái nagyrészt allegorikus jelentésűek.  Bár tárgyukat a nemzeti múlt nehéz korszakaiból merítik, rejtett jelentésükkel a jelenhez szólnak.

A vendéglátó nagykőrösiek gazdag programmal (no meg valódi kőrösi pálinkával és borral, és kis harapnivalóval) várták az egyesület tagjait. Bemutatták az egyre jobban szépülő várost, a nagyhírű (és természetesen Arany János nevét viselő!) Református Gimnáziumot, a templomokat, a levéltárat, az évforduló kapcsán kialakított új emlékhelyeket. Az egyesület megkoszorúzta a költő templomkertben álló szobrát, s elhangzott egy Arany vers is. A városnéző séta után finom ebéd várta a résztvevőket a helyi étteremben, ahol mi más lehetett volna a menü, mint Arany kedvence: paprikás csirke túrós csuszával. A költő emléke előtt tisztelgő nap zárásaként az emlékkiállítást nézték meg a tagok, ahol Arany életének személyes tárgyai, pl. a pipája, sétabotja is láthatóak.

Emlékezetes, szép nap volt, s egyben alkalom s indíttatás arra is, hogy újra elolvassuk, felelevenítsük a verseit magunknak, s elgondolkodjunk arról, miért is szeretjük ezt a szelíd tekintetű költőóriást. Szerb Antal fogalmazza egy helyen: „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.”

Arany János 200 éve született.

Szabó Szerafin, könyvtáros Tata